Egyész nap reszketsz,
Egyész nap félsz,
Mond meg ember,
Hát miért élsz?

Bármit teszel elveszel,
Cálod egy nagyon távoli hely.
Út arra nem vezet,
Füstbe tekatr övezet.

Át jutsz rajta, vagy elesel,
Egy rejtélytengerben elveszel.

Mind mi szép volt,
Már csak egy emlék,
Távoli kis pont,
Mit megjegyeztél.

Messzi távopl várnak rád,
De út arra nem vezet már.
Túl sok a harc a küzdelem,
Őrült harctereken.

Vérbe fagyott emberek
Jelzik a küzdelmeket.
"De vége ennek nem lesz soha,
Istenem segíts, vezes haza.

Várnak rám szeretteim,
Rég nem látott gyermekeim,..."
De mire már véget értekeme harcok,
Nem maradt más csak pusztulások.

"Véget ért a küzdelem?"
"Sajnos én ezt nem hiszem,
Itt ért véget bíz az első,
Hamar jön a következő!"

Ilyen a harc, a háború,
Vérben ázott koszorú,
Sírhantokon ezer virág,
Ezer harcos, ezer diák.

(2004.10.13.)