Aranykroki

            Egy szép napon Timinek születésnapja volt.

             Anyukájától kapott egy kiskutyát, Apukájától pedig egy számítógépet.

            Timi egyből megkérdezte Anyukájától, hogy milyen neve legyen a kiskutyusnak.

-          Anyu! Milyen nevet adjunk neki? - kérdezte Timi.

-          Adjuk azt a nevet neki, hogy Csillagfény.

-          De mért éppen Csillagfény, Anyu?

-          Mert úgy csillog a szeme.

            Az Apuka már türelmetlenül várt és azt mondta:

-          Nem jöttök enni, mert Csillagfény már rég jóllakott.

-            Mindjárt megyünk! - mondta Timi.

 Timi annyit kérdezte Anyukáját, hogy a leves teljesen kihűlt. Az Apukának megint melegítenie kellet, miközben Timi jól kuncogott.

            Majd ebéd után kivitték sétálni a kis Csillagfényt, amikor rábukkant egy aranyszínű krokodilra, aki megharapta.

            Ijedtségében Timihez rohant. És Timi megnyugtatta a kis Csillagfényt.

            Teltek-múltak a napok. Csillagfény és Timi nagy lett. És akkor történt meg a csoda! Csillagfényt Aranykroki hívta a számítógépbe.

-          Gyere, segíts rajtam, rabja vagyok a számítógépnek!

Csillagfény rémülten kapta föl a fejét és mondta:

-          Ki az? Ki szólt hozzám? - kérdezte Csillagfény rémülten.

-          Én vagyok az Aranykroki, a legkisebb krokodil a világon.

-          De te mit akarsz tőlem? - kérdezte Csillagfény.

            És Csillagfény belépett a számítógépbe.

            És hosszú idő telt el amíg földet ért...És ott bent csodálkozott Csillagfény, hogy milyen világ ez amibe csöppent? Hirtelen valaki megkérdezte tőle:

            - Hé, te. Idevalósi vagy? Mert ha nem, nagy veszélyben vagy. A helyedben elmenekülnék. Na viszlát.

            És eltűnt a kis lény.

-          Milyen veszély? - kérdezte Csillagfény, de a kis lény nem válaszolt. "Mi lehet az a veszély?" gondolta Csillagfény.

            És mikor ment-mendegélt, majdnem belefulladt a mocsárba, de mert elért egy gyökeret ez volt a szerencséje és így megmenekült.

            Esteledett és már nagyon fáradt volt, le akart ülni, amikor...

- Au!!! - Csillagfény nagyot sikított mert beleült egy sündisznóba és úgy elrohant hogy csak no.

            Reggelre Csillagfény nem keltegette a kis gazdáját, és ez Timinek is feltűnt. Aztán szólongatni kezdte, de erre sem kapott feleletet és megnézte miért nem. Aztán látta hogy seholsincs Csillagfény.

   Nagyot ordított.

            - Csillagfény!!! Hol vagy???

            Aztán észreveszi, hogy a számítógép be van kapcsolva és ott meglátta Csillagfényt.

  Gyorsan felöltözött és átrohant Marinettához.

            Marinetta először nem értette meg Timi beszédét, de aztán azt mondta:

            - Tudtad, hogy kaptam apukámtól egy új számítógépes játékot?

            - Nem, de azért mondjad.

            - A neve ARANYKROKI.

            - Mii???

            - ARANYKROKI, és egy Csillagfény nevű kutyalány a főszereplője.

            - Csillagfény. De hisz’ az az én lánykutyusom neve.

            - Lehet, de nézd meg.

            - És a játék csak akkor kezdődik el ha bemondjuk a kódot.

            - Jó de mi a kód?

            - A kód: ARANYSZÁRNYON JÖTTEM ÉN. HOSSZÚ ÚT VEZET FELÉD. Látod?

            - Hű, azt a’.

            - Ja tényleg, bedugom az egeret. Mindjárt lejátszom.

            - Az meg mi?

            - Az? Az a tűs delfinfelhő.

            - Furcsaneve van.

            - Igen.

            Közbe , Csillagfény megfáradtan azt mondja:

            - Eme fánál most egy kicsit megpihenek. - és elaludt.

            Mikor felébredt úgy megijedt, hogy a fél világ belezendült a kiáltásába.

            - Uram apám. Ez  ez... ez egy sárkánykobra! - és felrohant a fa tetejére, aztán elszaladt.

            Miután meglátott egy forrást , inni akart, de akkor..

            - Mi történik itt? - hirtelen befagyott a víz és Csillagfény orraesett.

            - Ez már Tüske-tövis területe - mondta neki egy kis üvegkacsa.

            - Ő meg ki? - kérdezte Csillagfény csodálkozva.

            - Ő egy zord és jegesszívű szörny.

            Aztán kicsit később egy ordító és egyben fagyasztó lehelet szállt el Csillagfény felett.

            - Ki merészelt behatolni az én területembe? Válaszoljon!

            Csillagfény megnézte honnan jön a zaj.

 Közben Csillagfény rátalált Tüske-tövisre és azt gondolta. "Hát ő az a jégbezárt szív?... Vele kell megküzdenem?"

            Akkor egy hang, Aranykrokié válaszolt:

            - Igen, vele.

            - Ki van ott? Azonnal jöjjön ide!

            - É é én vagyok.

            - Hogy hívnak téged te angyal?

            - Cs-Cs-Csillagfénynek.

            - Leszel a feleségem?

            - Nem - és Csillagfény belerúgott Tüske-tövis képébe.

            Tüske-tövis végigcsúszott a jégen és ettől a szíve már felolvadt.

            - Mi történt? - mondta Tüske-tövis megváltozva.

            - Ó! - csodálkozott Csillagfény amikor Tüske-tövis megváltozott.

            Akkor a Jégszívű szellemmmadár eltávozott Tüske-tövis testéből.

            Aztán ketten mentek tovább Aranykroki segítségére.

            - Odas’! Ott van! - kiáltotta Csillagfény és felmutatott.

            - Tényleg. Nyomás!

            És elindultak Aranykrokit kiszabadítani és felmásztak a hegyre.

            - Jaj! - kiáltott Csillagfény mert megcsúszott a lába.

            - Gyere, mindjárt fent vagyunk.

            - Emeljétek le a tetejét!

            - Így jó lesz?

            - Igen. Hajolj ide Csillagfény! - és Aranykroki a nyakába ugrott.

            - Mi történik? - és Csillagfény félig ember, félig állat lett.

            - De.. De hát hová mész?

            - Nekem még feladatom van. - és Csillagfény elrohant.

            - Aranykroki, most merre menjünk? A völgybe vagy a hegyre?

            - A hegyre.

            És elindultak.

            - Nem kapok levegőt! - kiáltotta Csillagfény mikor felértek a csúcsra.

            - Most már csak lekell mennünk a tölcsérvölgybe. - bíztatta Aranykroki.

            - Lent jó friss levegő van­­; csak le kell jutni. - mondta tovább Aranykroki.

            - Jaj de jó lesz! - ujjongott Csillagfény és elindult lefelé.

            - Végre leértünk! - ujjongott Csillagfény.

            Igaz nem vették észre de valaki őket figyelte.

            - Aranykroki most úszok egyet.

            - Jó.

 A bokorból:

            - Na most.

            - Megvagy. Ha ha ha ha.

            - Segítség! - ümmögte Csillagfény.

            Akkor jelent meg Tüske-tövis félig ember, félig állat képében és azt kiáltotta:

            - Hagyd őt békén!

            - Miért?

            - Mert azt mondtam.

            - De nem. - mondta Csőr-és-karom

            - De. Mert ha nem..

            - És akkor mi lesz?

            - Ez.

            Csillagfény addig gyorsan felöltözött. És aztán ő is belevágott a madárszörny képébe.

            Akkor egy kis kanári csipogott fel.

            - Mi folyik itt? - kérdezte Csőr-és-karom.

            - Odas’ ez egy kanári! - csodálkoztak. És akkor..

            - Ó jaj! - kiáltott Tüske-tövis és Csillagfény, mert rendes kutyává váltak.

            Most már négyen mentek tovább a kiutat keresve.

            - Csip-csip, jaj de elfáradtam. - és ekkor Csillagfény felvette a hátára a kis kanárit.

            - Nézd ezt a magas hegyet. Ezt sosem másszuk meg. - sóhajtozott Csillagfény a látványtól.

            - Ez igaz. Kerüljük meg! - javasolta Tüske-tövis.

            - Jó. - mondta Csillagfény.

            És megkerülték a Segélyhegyét.

            Közbe Timi beleszeretett Mariettába, aki odavolt érte.

            Kis idő múlva megkérdezte:

            - Leszel a feleségem? - kérdezte Timi.

            - Mit?

            - Leszel a feleségem?

            - Ó! Igen. - és vidáman kacagott. - De azért befejezem a játékot.

            Akkor Csillagfény a pillangó rajjal nézett szembe. De Tüske-tövis és Csőr-és-karom nem.

            - Jaj, de sokan vagytok! - kiáltotta Csillagfény.

            - Jaj, de szép vagy! - mondta annak a csodaszép pillangónak.

            - Gyertek már mindjárt kint vagyunk' - mondta Aranykroki.

És úja elindultak

            - Gyertek menjünk át a kötélhídon! - mondat Aranykroki. - De óvatosan mert nagyon vékony.

            - Nézzétek ki jutunk! - kiáltotta Csillagfény mert meglátta a számítógépben kisgazdáját és kiugrott a számítógépből.

            És utána ugort Tüske-tövis és Csőr-és-karom.

            Utána megtartották az esküvőt és titokban Csillagfény és Tüske-tövis is persze Csőr-és-karom volt Csillagfénynek és Tüske-tövisnek a napja.

VÉGE