Egy gondolat
-Várkuti Anna Marina- 2005.06.02. 18:12
Chatelés közben költött költemény!
ez van, telik az idő, változik minden, csak senki se tudja hogy ez jó vagy rossz, ezért is van hogy e világban mindenki harcosm Csak épp senki se tudja hogy jó oldalon áll most... ezért halgatnak a fák, ezért hallgat a város, az árnyak, s a vágyak... Minden két világ közé szorult!... Az álmok s a valoság határára... S csak rá kell jönnöd hogy mikor hol vagy, hogy tudjad, mikor ki vagy? Jó a gyermeknek ki az álmokban él, s szívében még él az éltető fény, s csak azt nem tudom hogya felnő eme gyermek miért felejt el minden percet, melytől szíve egykor ragyogott... s miért feledik el a csillagot, mely minden éjjel "jászoluk" felött ragyogott... Vaj ért van az hogy az ember felejt, mért van az hogy minden pillanat pillevévál, s ellszáll. S hogy a jó miért csak egy pillanat, s vaj márt nem marad örökké, s a rossz miért tűnik évezrednek, s mért ég bele szívünk mélyébe, mint egy féreg, mely a gyümölcsre csomjazik, s letépvén azt az anyai ágról, s a pusztulásra ítéli?... Oly sok a kérdés, de oly kevés a válsz!... De erre nincs felelet, ezért van az hogy csak a sírban leled magadmellret kérdésidet, melyel együtt tégedet is eltemetnek, ama földbe, melyből, régen vetettek, s nőttél fává, hajtottál virágot, s tán hoztál is gyümölcsot, de végül elfeledtek, gyermekid sem emlékeznek reád, s csak ősanyád lesz az ki halálod után is veled marad, s öleli gyermek destedet, mikormár mindenki elfeledett tégedet, s amint földé váltál, új virágot hajtat belőled, hogy láthast hogy az élet örök, s szíved a szíve az egész létnek, testvériddel együtt... Ennyi jutott most eszembe, eme néhány sor, mely most fejemből kipattant, s lap helyett a monitorra pattant, hogy a világ is megláthassa! Szívem most mit gondol!...
|