Senki sem tekintett az égre,
Pedig ott ragyogott a bronz nap az égen,
S ahogy szépen lassan magasabbra hágott,
Úgy ragyogta be a világot,
Szépen lassan színe aranyra vált,
Ilyenkor már fénye héthatáron túl járt,
De ahogy telt az idő, s ragyogott a nap,
Dalolni kezdtek a madarak,
Fütty szó verte fel az álmos népet,
Mind látni akarták ezt a szépet,
De mire kinéztek az ablakon,
Nem láttak mást a határon,
Mint a gyémánt nap tündöklö fényét,
Mitől mind útra kelték.

(2004.X.4.)