K�zelg a hal�l s v�g�r�ja m�r v�r, sz�kn�m m�r nem lehet, meg�lnek engemet, v�get �r �letem, �r�ltem hogy �lhettem!
Sz�momra nincs rem�ny utam itt v�get �rt. Viszl�t �let, te kegyetlen v�gzet, te ki meg�sz minden sz�pet, s j�t, te kinek nem sz�m�t az �let, s kinek csak a hal�l az �r! Te �tok te t�pted ki lelkemb�l a f�nyt, s a rem�nyt mely �ltetett, m�g eme szikr�t v�glegesem meg nem �lted!
� j�j hal�l te nagy �r, � j�j te b�k�t ny�jt� fekete lobog�, Hagyd s�rni a lelket, sz�v�t az �g m�r �gyis �sszet�rte. F�nyt nem lel az m�r ki eme f�ldet v�rbe �lte. Ez�rt h�t s�rjatok angyalok, s�rass�tok eme f�ldet �gi magasok. B�natos lelkek milli�i hevernek legott. De vaj valaki kez�t ny�jtja e t�n, s f�lseg�t e a porb�l...
Senki sincs ki mellettetd �llna most e f�ld�n, hol haz�nk v�rben�zott lobog�ja a f�ldre fullt. Sir� lelkek milli�i s�ratj�k eme napot, igaz senki se tudja, ki nyitotta ki ama kaput, melyen �t a v�r s a hal�l �rgi �benfekete madari t�zeth�nyva ig�zt�k le a b�ke hon�t...
de m�rt j� mindez, mi�rtelme mindezeknek, hogyha az �g �l a f�ld felett, � mond� meg mit t�gy, � az �r mivel magason �llott, mignem a t�zes napkororng az �gb�l a f�ldre sz�llott, s minazt mit a ember a f�ldbetiport, t�z�vel, �j �letre keltette egy sokkalszebb vil�gban, mely az egeken t�lon l�tez�k, s hov� eme puszt�t� faj soha elnem �rhet�k...
a madarak m�gis a pusza �gban sz�llanak, s nem halj�k meg azt mit a f�ldi lelkek mondanak. Lehet n�ha k�z�nk sz�llanak, de azt�n �jb�l szrnyrakapnak s a k�kl� �ghat�r�n t�lra sz�llanak. L�tj�k a v�r, mely f�ld�k sebeib�l folynak, de nem sz�lnak. N�m�n n�zik a horizonton tuli vil�got, s rem�litk hogy ott meglelik a boldoogs�got...
Ezernyi seb, ezernyi csepp, ezernyi sz�, s ezernyi j� kik most mind a f�ldre holltak, s kik megpr�b�ltak g�tatat szegni ama sz�nak, mely eme honnak v�g�t okozhatja, de eme sz� er�sebb volt sz�zn�l, s a tudatlan ember nem �rtett sz�t eme g�tn�l, �gy t�rte �t eme sz� a g�tat, s �gy puszt�totta el dics� haz�nkat. De l�m hol a hal�l itt megjelent s v�r termedt a meze'ken, vir�gok milli�i ny�ltak, s nyomot hagytak a m�ltnak. Gy�kerikkel a f�ldbe kapaszkodtak, s a holt letlkek m�ltjait, magukba fontak minden olyan sz�t, s oly nyomot, melyet csak a tiszta sz�v f�nye ragyog, s ez�lltal beragyogja a napot, s �j adom�nyt �d a f�ldnek, s bolt�vk�nt ivel� f�l� az eget, gyermekek�nt h�va mag�hoz a v�rt�l �zott gyermek tengereket, hitet t�z�vel er�s�t� m�g tisza lelk�nket...
V�get eme gondolat sohasem �rhet, mivel miel�tt v�get �rne utol�ri a v�gzet, s szavait az �ge h�zza, s sz�lja kezd�dj�k a
eg�sz �jra...

Egy n�ma gondolat...
�rta: V�rkuti Anna Marina
13:43 2005. 06. 07.