Anya...
Várkuti Anna Marina 2005.02.17. 23:19
Egy kissé szomorú, de szép vers.
Leszáll az éj, s csendül egy szó, -Anya- szól a gyermek, s nyílik az ajtó. Belibben ő, akár egy angyal, s felém hajol, -Csitt kis virágom-, majd egy dalt dúdol!
Az álom vissza tér a gyermek szemébe, Újból csend zuhan a sötét éjre. Majd megjelenék, egy furcsa idegen, S egy lelket kér szüntelen.
Az anya elé áll, s nem hagyja, Hogy gyermeke lelkét elragadja. De ő nem hátrál alkuszik, Most az anyja lelkére pályázik.
Felkelt a Nap, egy fekete nap, A gyermek hívja anyját, de anyja nem hallgat. A gyermek vidáman kilép szobája ajtaján, Hisz meggyógyult, ezért boldog a ház!
De mégis gyász szállt a házra, Mert anyját, elvitte a láza. A gyermek sír, s csak ő hallja, Hogy mellette maradt édesanyja!
(2004.08.09.)
|